A humán papillomavírus (HPV) nemcsak jóindulatú elváltozásokat, például szemölcsöket okozhat, hanem bizonyos típusai jelentős szerepet játszanak a rosszindulatú daganatok kialakulásában is. Egyes HPV-fertőzések hosszú távon olyan sejtszintű változásokat eredményezhetnek, amelyek növelik egyes ráktípusok kockázatát.
Milyen rákos megbetegedésekhez köthető az HPV?
Méhnyakrák: Az esetek túlnyomó többsége (99%-a) kapcsolatba hozható magas kockázatú HPV-típusokkal (például HPV-16 és HPV-18). A vírus a méhnyak hámsejtjeiben olyan genetikai elváltozásokat okozhat, amelyek idővel rosszindulatú daganatok kialakulásához vezethetnek.
Végbélrák: A végbélnyílás körüli hámsejteket érintő daganatok gyakran összefüggésbe hozhatók HPV-fertőzéssel, különösen a magas kockázatú HPV-16 típussal.
Fej- és nyaki daganatok: Az oropharyngealis rákok (a szájüreg, garat és gége daganatai) egy jelentős részét, különösen a mandulák és a nyelvgyök területén kialakuló rákokat a HPV-16 okozhatja.
Hímvesszőrák: Bár ritkább, a HPV-fertőzés itt is szerepet játszhat, különösen a magas kockázatú típusok által okozott fertőzések esetén.
Vulva- és hüvelyrák: A női nemi szervek egyéb területein is előfordulhatnak HPV-vel összefüggő daganatok, amelyek szintén a vírus onkogén típusainak köszönhetők.
Hogyan vezethet az HPV-fertőzés rák kialakulásához?
Az onkogén HPV-típusok a fertőzött sejtek DNS-ébe épülve gátolják a sejtek normál osztódási folyamatait szabályozó gének működését. Ez a folyamat két kulcsfontosságú fehérjén keresztül történik:
E6 fehérje: A p53 tumor-szuppresszor fehérje működését gátolja, amely normálisan a sejtek genetikai stabilitásának megőrzésében játszik szerepet.
E7 fehérje: Az Rb (retinoblasztóma) fehérje működését blokkolja, amely szintén a sejtosztódás szabályozásáért felelős.
Ezek a változások kontrollálatlan sejtosztódást és genetikai instabilitást eredményeznek, ami elősegítheti a daganatos elváltozások kialakulását.
Hogyan lehet védekezni az HPV-vel összefüggő daganatok ellen?
HPV elleni védőoltás: A vakcinák (például a quadrivalens vagy nonavalens oltóanyagok) hatékonyan védenek a leggyakoribb magas kockázatú HPV-típusokkal szemben. Az oltás ideális esetben a szexuális élet megkezdése előtt, már serdülőkorban ajánlott.
Rendszeres szűrővizsgálatok:
Nők számára: A méhnyakrákszűrés (Pap-teszt és HPV-teszt) segít a korai sejtváltozások felismerésében és kezelésében.
Férfiaknál: Bár specifikus szűrővizsgálatok ritkábban elérhetők, az orvosi ellenőrzések fontosak, különösen fokozott kockázat esetén.
Biztonságos szexuális gyakorlatok: Az óvszer használata csökkentheti a fertőzés kockázatát, bár nem nyújt teljes védelmet, mivel a HPV bőrkontaktussal is terjedhet.
Tudatosság és tájékozottság: Az ismeretek bővítése a HPV-ről, annak megelőzéséről és következményeiről kulcsfontosságú a kockázatok csökkentése érdekében.
Comments